Rövid történelme:

Plitvice Horvátország első nemzeti parkja lett 1949-ben. 30 évvel később - 1979-ben - az UNESCO felvette a Világörökségi listájára. A park turisztikai terhelése egyedülálló volt a 90-es évek elején. Évente csaknem 800.000 látogató kereste fel és közel 2000 dolgozó gondoskodott a parkról. Plitvice fényes korszaka azonban 1991. március 31-én lezárult. Ezen a napon, húsvétvasárnap kezdődtek heves harcok a szerb és a horvát rendőrök között... A háború első áldozata Josip Jovic parkőr lett. Ezután a park a szerb hadsereg ellenőrzése alá került. Négy éven át tartott a megszállás, majd 1995 nyarán hódította vissza a vidéket a horvát hadsereg. Szerencsére az ökológusok aggodalma, akik attól tartottak, hogy a háború helyrehozhatatlan károkat okozott, túlzottnak bizonyult.

Keletkezésük:
Több millió év alatt a Korana mély völgyet vájt a Kapela-hegység déli vidékén. A terület gazdag a mészkő lepusztulásának, a karsztosodásnak különböző formáiban. Ez a tündéri szépségű tó-sorozat is egy ilyen karsztos folyamat eredménye. Az említett völgyben lefutó Korona patak hatalmas mésztufa gátakat hozott létre, amelyek elgátolták a keskeny völgyet és felduzzasztották a patak vizét. A karsztos folyamat érdekessége az, hogy itt a mésztufa hideg vízből válik ki. Gyakoribb ugyanis a melegvízes mésztufa lerakódás. A tavak színét megpillantva akár csodára is gondolhatnánk, de ha közelről megszemléljük a tavak között emelkedő gátak anyagát, könnyen magyarázatra találhatunk. A csapadékból származó szén-dioxidot is tartalmazó s a kőzetrepedésekben lefelé szivárgó víz rendületlenül támadja a mészkövet, és azt kémiai folyamtok során feloldja. Ezáltal olyannyira szélesíti a kőzet repedéseit, hasadékait, hogy hamarosan az összes víz eltűnik a felszínről, s földalatti patakmedrekben gyűlik össze, végül hosszabb-rövidebb földalatti utat követően valamilyen karsztforrásban bugyog ismét felszínre. Ekkor a hőmérséklet növekedés, valamint a hidrosztatikus nyomás csökkenése következtében a víz szén-dioxid tartalma elillan, ami pedig a vízben oldott mészkő kicsapódását eredményezi.
A laza mészpép minden a folyómederben lévő szilárd felületen megtelepszik, mészkéreg vonja be a mederfenéken lévő kőzetet éppúgy, mint a vízbe hullott ágakat, fatörzseket. Ahol a víz apró cseppekbe fröccsen szét, ott a megnövekedett felületen a szén-dioxid párolgása erősebb, s így a mészkiválás is intenzívebb, így keletkeznek azok a természetes gátak, melyek a Plitvicei Nemzeti Park területén évente akár 10-30 mm-rel is vastagszanak.

Vízesések:

Természetes módon a tavakat tápláló hegyi patakok is zuhatagokkal, vízesésekkel tarkítják a tájat. Számtalan kanyarulattal, csendben keresi útját a jelentéktelen Plitvice-patak a kiterjedt lombos erdőségben. Célja egy sokkal szélesebb folyó, amivel furfangos módon egyesül: 232,94 láb magasságból ömlik a Plitvice ezüstösen csillogó vize a Korana-folyóba. A közlekedés még gyalogosan is nehéz, a turistákat palló úton vezetik végig a területen. A turistaút csak néhány helyen visz a lejtős szárazföldön. A völgyben lefelé haladva, az szurdokszerűen összeszűkül, ami csak egészen kicsi tavacskák kialakulását teszi lehetővé. Ugyanakkor itt jöttek létre a legnagyobb - 30-40 méteres - és legszebb vízesések, mint a Korona és a Plitvice.

Vízállástól, a csapadékjárástól függően 190-200 vízesés látható. Amikor mi ott jártunk, nem volt csapadék két hete. Mégis a völgyben csodálatos vízfelhő és magas páratartalom volt. Bár erősen sütött a nap, nem éreztük fojtogatóan melegnek. A vizek kékeszöld színe csodálatos és valószínűtlen.

Több lehetőség közül választhattunk, hogy bejárjuk a vízesés rendszert. Sétálva, kishajóval, vagy busszal eljutva a különböző, nevezetes pontokhoz.

A parkot több bejáraton át közelíthetjük meg. A belépőjegyet gondosan meg kell őrizni, hiszen ezzel szállhatunk fel az autóbuszra, illetve a hajóra. A jegyek eltérő színűek, a park területén sétálva ezt a színt kell követnünk. Attól függően, hogy melyik bejáraton át lépünk be a parkba, először hajóval vagy busszal indulunk kirándulni, s a séta végén másik közlekedési eszköz visz vissza bennünket a kijárathoz.

A hegyvidék domborzatának köszönhetően minden tó más-más magasságban helyezkedik el.

A tavak körüli sétát a kisbusz járattal kezdtük, életveszélyes helyeken vitt minket az egyik kiindulási helyre. Tudnak ezek a buszvezetők, egyes látogatók még sikoltoztak is halkan, mert nem hitték el, hogy nem esünk le az útról!

Ideális program a Plitvicei tavak, hiszen a nemzeti park egy nap alatt bejárható, és ha elfáradnánk, felszállhatunk a folyamatos körjáratban üzemelő hajókra, vagy turista kisbuszokra. Ezek használata ingyenes, illetve a belépőjegy árában benne foglaltatik.

A kisbuszos utazás után a kiépített utakon jöttünk, mentünk, és nem győztünk csodálkozni, ujjongani. Mintha a paradicsomba lennénk, legalábbis én így képzelem el! És ezt nem csak mi éreztük így! Jó lenne ide küldeni minden rossz embert, hogy egy kicsit jobbá tegye őket a szépséges természet. A kékeszöld víz, a buja növényvilág, a víz hangja a derűt és nyugalmat készteti az emberre. Van itt mit nézni és fotózni! Az útról letérni nem szabad, jó annak, aki teleobjektívvel tud fotózni!

Nagyon sok látogató volt, kevés képet lehetett csinálni úgy, hogy senki sem zavarta a fényképezést. A látványos helyeken sokat kellett várni, mire zavartalanul megnézhettünk mindent. 

Szikla, víz, fa utak, sok páfrány és más növény. Nagyon jó lenne itt sokat lenni. Vajon Apa nem tudna ilyet csinálni otthon a kertben?

Nahát, itt halak is vannak, de milyen sok!?

Mennyit lehet itt menni és még mindig új szépségek tárulnak elénk!

Bizony sokat dolgozhattak itt a természetvédelmi őrök, hogy ennyi helyre el lehessen jutni! Most is láttunk egy csapatot, akik egy fahidat készítettek, szívesen megnéztem volna, de sajnos nem volt idő rá! Ezek a halak pisztrángok, nagyon érzékenyek a víz tisztaságára. Ebből inni lehetne!

A sok gyaloglás után a túlparton beszálltunk a szoros egymás után közlekedő kishajókba, csendesen siklott villanymotorjával a tavon. A hajókon nem lehetett fotózni. Jó hűvös volt a hajón, ki sem akaródzott szállni belőle. Az egész napos sétálás után nagyon jól esett utazni benne! Milyen mély ez a tó! Fürdeni persze nem lehet benne. A fárasztó, de gyönyörű vidéken tett kirándulást sosem felejtem el, még visszajövök ide biztosan!

Ormai Balázs, 7.o