Sztárok a templomdombi farsangon, avagy az univerzum csillagai Drucken
Freitag, den 14. Februar 2014 um 10:57 Uhr
There are no translations available.

Amikor először hallottam a gyerekektől a nagyszabású készülődésről, bevallom, kicsit megmosolyogtam a tanító nénik minden visszafogottságot mellőző műsortervét. A derűm abból fakadt, hogy Márti néni és Kati néni ezúttal is szülőket lepipáló elfogultsággal álltak a gyerekeinkhez. A jelek szerint úgy gondolták, hogy minden tanítványuk egy önálló kis bolygó a világegyetemben, akiknek fénye és csillogása együtt a legtündöklőbb.

Lelkiismeretes szülő vagyok: a megjelölt időben értem az iskolába, minden szükséges jelmezt és kelléket magammal vittem, sütit is sütöttem és még a fényképezőgépet is feltöltöttem, hogy a nagyszülők se maradjanak le unokájuk fellépéséről.

Gyermekemet beöltöztettem a szerepéhez passzoló maskarába, majd a tornateremben megkerestem a számomra legmegfelelőbb pozíciót. Pulzusszámot csökkentettem és hasonlóképpen trenírozott szülőtársaimmal együtt várakozó álláspontra helyezkedtem.

Aztán felcsendültek az első traktusok, kigyúltak a fények, a második osztályosok teljes létszámban álltak a tisztelt publikum elé:”… bál, bál, maszkabál minden jelmez készen áll!”

Nem sokkal ezután a színpad valódi poronddá változott, szinte felsorolni is lehetetlen a nemzetközi cirkuszvilágot megidéző produkciókat: olasz idomárok éneklő kutyusaikkal, orosz erőművész, kötéltáncos kishölgyek, „Karib-tenger kalózai” kaszkadőr csoport, bűvész, varázslatos Bóbita és nem utolsó sorban az amerikai, pergő lábú bohócok. Talpraesett porondmesterek és szemfüles segítőik biztosították a zökkenőmentes szórakoztatást.

Azt igazából nem tudom felidézni, hogy a műsor első vagy második percében váltam szülőből felszabadult nézővé, csak élveztem az előadást és kitűnően mulattam.

Talán e sorok írója sem mentes a szubjektivitástól, de ezúton javaslom a műsor bemutatását szentendrei nagyérdemű előtt. Úgy gondolom, a tisztelt publikum a templomdombi falakon kívül is pirosra tapsolná a tenyerét.

A másodikosok műsora után kezdetét vette az osztályok jelmezes felvonulása. Igencsak csodálkoztam volna azon, ha találtam volna akár egyetlen olyan alsóst, aki nem szívesen bújik más bőrébe. Szépséges, csodás, mesebeli, humoros, meghökkentő alakok lepték el az olykor szűkösnek bizonyuló tornatermünket. Táncos buli, sütievés és tombolasorsolás zárták a programot. A kellemes délután megkapó pillanataival ismét civilben, kisiskolásként, szülőként és tanárként tértünk haza azzal az egyértelmű gondolattal, miszerint farsangolni mindig remek móka!