Mi Olaszországon belül Velencében voltunk nyáron. Én a városban a Szent Márk teret ajánlom, és az olasz fagyit. A város klímáját a tenger határozza meg. Bár télen előfordulhatnak hideghullámok, nyáron pedig kánikula, a tenger felől szinte mindig érkezik friss szél. Téli időszakban néha sűrű tengeri pára burkolja a várost. Az Adriai-tenger északi részén fekvő mocsaras Velencei lagúnában fekszik, amely két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között húzódik. Velence jellegzetessége a magas vízállás. Évente többször is előfordulhat november és április között, hogy ár önti el a város partjait, mélyebb részeit. Velence másik szinte állandó veszélyforrása az eliszaposodás.

A város talán legnagyobb érdekessége a csatornarendszer és a csatornákon átívelő hidak. A legnagyobb csatorna a Canal Grande (nagy kanális). A csatornákon általában gondolákon utaznak. Velence megközelítési lehetőségének viszont már számos módja akad, repülővel, vasúton, közúton és vízen egyaránt elérhető.

Éghajlata átmenet a kontinentális és a mediterrán között. A nyarak melegek, de a telek már meglehetősen hűvösek. A csapadék mennyisége és megoszlása hasonlít az itthon megszokotthoz, meglehet a nyarak sokszor szárazabbak. Hazánkkal egyaránt a mérsékelt égövbe tartozik.

Olaszországban a mandulafenyő a leggyakoribb fafajta. Ez a fenyőféle elsősorban rendkívül jellegzetes, mutatós, ernyőszerű lombkoronájáról ismert. A törzs elágazásai mind a csúcs táján erednek és enyhe szögben felfelé törnek. Általában 12-20 méter magasra nő, de a 25 méter magasságot elért példányok sem ritkák. A fa kérge idősebb korban repedezett, fiatalon még csak gyengén barázdált. A tengerpart homokos részétől távolabb már szinte minden utcában megtalálható. De láthatók még borókák leanderek, olivabokrok. A tengerben sok tarisznyarák és egyéb rákfaj él. A csapósügér, a kígyófejű géb, a csatornagéb, az olasz csík mind tengeri vagy édesvízi halfajta, egyik közös jellemzőjük hogy Olaszországban (is) előfordulnak.

Velence és lagúnája 1987 óta  a Világörökség részét képezi. A várost sokszor illetik az „Adria királynője”, a „víz városa” és a „fény városa” jelzőkkel.

Dudás Péter 7.o