Ezen a nyáron a családommal Lengyelországba mentünk. Apukám születésnapja volt, így a kedvenc szállodáját kapta ajándékba.

1. nap

Este 11:00-kor indultunk Szentendréről, 9 óra volt előttünk. Az út nagyon jó volt, szép tájakon vágtunk át, főleg hegyeket láttunk. 9:30-kor érkeztünk meg Łódz-ba, a Manufakturába. Ez régen textilgyárként működött, amit mostanra felújítottak, egy szórakoztató- és bevásárlóközpontot hoztak létre, és az Andel’s Hotel is itt található. Megtartották az épületek ipari jellegét, kívül meghagyták a régi téglaborítást.

Délután elfoglaltuk a szállást, majd felfedeztük a várost és a szállodát. Łódz főutcája egy több kilométer hosszú sétáló utca. Itt található a világ legnagyobb graffitije, amely közel 800m²-es. A szálloda egy érdekes design hotel, uszodája egy különleges üveg építmény az épület tetején, ahonnan rálátni az egész Manufakturára. A padló egy része üvegből van, így le lehet látni öt emelet mélységbe.

2. nap

Reggeli után elindultunk Krakkóba. Itt egy apartmant béreltünk, közel a belvároshoz. A szállás elfoglalása után elindultunk sétálni. Megnéztük a főtéren a Mária-templomot, a Posztócsarnokot, a Városháza tornyát, majd átsétáltunk a Wawel-hez, a királyi várhoz. A Mária-templomot két egymással versengő testvér építtette, és az egyik megölte a másikat, ezért is lett felemás a két tornya. Minden órában trombitaszó hallatszik a toronyból, de hirtelen megszakad, ezzel emlékezve a tatárjárásra, amikor a trombitást lenyilazták. A kereskedők a Posztócsarnokban kötötték meg az üzleteket (főleg textilkereskedés volt, a nevét is egy textil fajtáról kapta). A Városházát az osztrák csapatok rombolták le és csak a tornya maradt meg. A királyi vár híres legendája egy sárkányról szól, amit a király győzött le. Ennek emlékére egy vas sárkány szobrot építettek, ami néha tüzet is fúj. Az eső miatt a zsidónegyedig nem jutottunk el, ezért inkább beültünk egy jó lengyel étterembe, ahol megvacsoráztunk. Mire végeztünk elállt az eső és beesteledett.

3. nap

A mai program Auschwitz (Oswiecim) és Birkenau (Brzezinka) megtekintése volt. A németek 1940-ben, illetve 1942-ben hozták létre a koncentrációs és egyben megsemmisítő táborokat. A két haláltáborban több mint 1,5 millió fogoly, többségükben Lengyelországból és Közép-Európa többi országából ide hurcolt zsidó származású ember halt meg. Először az Auschwitz-i tábort néztük meg. Itt 21 blokk volt, mindegyikben más-más kultúra zsidóságát mutatják be. Sok mindent lehet itt látni, kezdve az állócellától a krematóriumig, a foglyok szemüvegeiktől, bőröndjeiktől, cipőjüktől a művégtagjaikig. Ezután átmentünk busszal Birkenau-ba. Ez volt a legnagyobb tábor, ahol még ma is rengeteg épen maradt és lerombolt fa barakk látható.

Krakkóba visszatérés után megnéztük a zsidónegyedet (Kazimierz). Ez egy különleges része a városnak, sok bolhapiaccal, turistával és szórakozóhellyel. Itt árulják Krakkó híres melegszendvicsét, a zapekianki-t.

4. nap

Reggel egy utolsó pillantás és egy újabb melegszendvics után elindultunk haza.

Útközben beugrottunk a Wieliczka-i sóbányába. A bejárat után rögtön 50 emelet lépcsőzés várt a -1. emeletre. Miután leértünk, gyönyörű látvány tárult elénk. A talaj sóból volt, a falakat és a plafont pedig fehérre festett farönkök tartották. Egy jó hosszú túrán vettünk részt, tele sok látni valóval pl.: a bányalift, amit szamár/ló hajtott és a nagy báltermet, ahol még a csillár is sóból volt. A kijáratnál az 50 emeletet felfelé is meg kellett tenni, de ez szerencsére lifttel volt, ami 4 szintes és olyan szűk, hogy egyszerre csak 6 ember fér be szintenként, de olyan gyors, hogy az utat kb. 10 másodperc alatt tette meg.

Ezzel az élménnyel zárult le a nyaralásunk.

Kováts Ákos 8.o