Apával elhatároztuk, hogy kihasználva a nyár utolsó napjait elutazunk a Bánki-tóhoz, ami a Börzsöny közelében fekszik.

Másnap délelőtt elindultunk és Vácnál átkeltünk a komppal. A kompról belátszott Vác egész partszakasza, és azt hiszem, hét templomtornyot számoltam meg. Itt található egy nagyon híres levéltár és a váci püspökség. Amikor odaértünk Bánkra (éppen a déli hőségben), rögtön a strandra mentünk. A tó nagyon szép volt. Körben nádas szegélyezte és néhány fűz. Helyenként kiirtották a nádat és horgászstégeket építettek. A tó zöldeskék tükre csillogott a napfényben.

A víz közepén lévő kis szigeten néhány tőkés réce üldögélt. Maga a tó a Jenő-patak felduzzasztott vize, de fenékforrások is táplálják. A helybéliek szerint a tó a tengerrel van összeköttetésben, mert soha nem áradt meg, de a forróságban nem is száradt ki. Ezért a Tenger Szemének nevezik. A tó átlagosan négy méter mély, nyáron a hőmérséklete a Balaton vizéhez hasonló. A strandra érve gyorsan átöltöztünk és belementünk a vízbe. Az egyik fűz belógó ágára egy kötél volt kötve, ezen rengeteget játszottunk. Elrugaszkodtunk a parttól és belendültünk, majd a víz fölött elengedtük a kötelet és belecsobbantunk. Estére úgy terveztük, hogy kint az erdőben alszunk a csillagos ég alatt. Útközben egy tisztáson egy fiatal őzbakot láttunk. Távolról látszott a nógrádi vár is. Ezt a várat a XI. században építették, majd IV. László a váci püspökségnek adományozta. Amikor felértünk a tisztásra, éppen lemenőben volt a nap. A hegy oldalából gyönyörű kilátás nyílt a völgyre. Szalonnát sütöttünk és beszélgettünk, közben megjelentek az első csillagok is. Az égbolton szépen lassan kirajzolódott a Göncölszekér és a Tejút. Láttam két hullócsillagot is, ami augusztusban elég gyakori jelenség. Másnap délelőtt fürödtünk még egyszer a tóban majd továbbindultunk. Nagymarosnál keltünk át a komppal. Ez a település a Dunakanyarban fekszik. Innen nagyon szépen látható a visegrádi vár. Amikor átértünk Visegrádra, egy hűs, árnyas helyen fürödtünk a Dunában. A parton rengetegféle alakú és mintájú kavicsot találtam, amiket a víz sodort ki. Volt, amelyiket egészen simára csiszolt a folyó. Mindenfelé üres kagylóhéjak hevertek. A legszebbeket össze is gyűjtöttem és hazavittem. A parton iszapból várat építettünk, de sajnos jött egy hajó és a hullámai teljesen lerombolták. Amikor meguntuk a pancsolást, hazaindultunk.

Ez egy nagyon emlékezetes kirándulás volt.

Benke Zsófi