|
Hulladék
vagy szemét? A hétköznapi életben sokszor használjuk, és gyakran
összekeverjük a két fogalmat, pedig lényeges különbség van közöttük.
Szemétnek hívjuk az olyan haszontalanná vált és általában
vegyesen tárolt, szétszórt anyagokat, holmikat, amelyeknek további felhasználásáról
már lemondtak, kezelésükről, elhelyezésükről nem gondoskodnak.
Hulladéknak
azokat a dolgokat, tárgyakat (anyagegyüttes, termék, maradvány, tárgy,
szennyezőanyag stb.) nevezzük, amelyek az ember mindennapi élete,
munkája és gazdasági tevékenysége során keletkeznek és a keletkezésük
helyén (gyárak, üzemek, háztartás stb.) haszontalanná váltak, tőlük
birtokosuk megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles,
és kezelésükről külön kell gondoskodni. Ez a gondoskodás a hulladékok
újrahasználatát, hasznosítását és ártalmatlanítását
jelenti.
Az újrahasználat
a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználását
jelenti. Ilyen termékek a többször felhasználható, újratölthető
csomagolóanyagok (pl. üvegpalackok). Ezek a termékek a forgási
ciklusból történő kilépéskor válnak hulladékká.
A hulladéknak
vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy szolgáltatásban történő
felhasználását hasznosításnak
nevezzük. Ez a folyamat irányulhat hulladékban lévő különböző
anyagok (szerves, szervetlen anyagok) visszanyerésére, újrafeldolgozására,
vagy a hulladék anyagaiban rejlő energia felhasználására.
Az
egyes hulladékösszetevők külön-külön, anyagfajták szerinti begyűjtését
szelektív hulladékgyűjtésnek nevezzük. Célja a
hasznosítható összetevők feldolgozóiparba történő visszaforgatása;
a veszélyes összetevők elkülönített kezelésével a környezetterhelés
csökkentése; az ártalmatlanítási kapacitások megtakarítása.
Az ártalmatlanítás
az a folyamat, mikor a hulladékok okozta környezetterhelést csökkentik,
a környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatását megszüntetik,
kizárják. Ezt a környezet elemeitől való elszigeteléssel vagy a
hulladékok anyagi minőségének megváltoztatásával érik el.
A hulladékgazdálkodás
a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszere. Foglalkozik a
hulladékok keletkezésének megelőzésével, mennyiségének és veszélyességének
csökkentésével, a hulladékok kezelésével, ezek tervezésével és
ellenőrzésével. Gondoskodik a kezelő berendezések és létesítmények
üzemeltetéséről, bezárásáról, utógondozásáról, a működés
felhagyását követő vizsgálatokról, valamint az ezekhez kapcsolódó
szaktanácsadásról és oktatásról.
A
hulladékgazdálkodás alapelvei:
-
A megelőzés
elve a hulladékok mennyiségének és veszélyességének a
legkisebb mértékűre csökkentését jelenti.
-
Az elővigyázatosság
elve alapján a veszély és a kockázat valós ismerete nélkül úgy
kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének.
-
A gyártói
felelősség elve azt jelenti, hogy a termék előállítója
felelős a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából
kedvező anyagok, technológiák megválasztásáért. (Beleértve a
termék előállítását, életciklusát, hulladékká válását,
hasznosítását, ártalmatlanítását.) A gyártónak a
hulladékok kezelésének költségeihez is hozzá kell járulnia.
-
A megosztott
felelősség elve szerint a gyártói felelősség alapján fennálló
kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó
hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt
kell működniük.
-
Az elvárható
felelős gondosság elve alapján a hulladék mindenkori
birtokosa köteles a lehetőségeinek megfelelően mindent megtenni
annak érdekében, hogy a hulladék minél kisebb mértékben
terhelje a környezetet.
-
Az elérhető
legjobb eljárás elve alapján törekedni kell a legkíméletesebb
környezet-igénybevétellel járó technológiák bevezetésére
(anyag és energiatakarékos technológiák, környezetszennyező
anyagok kiváltása stb.).
-
A szennyező
fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a
hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési
költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani. A
szennyezés okozója, ill. előidézője felel a hulladékkal
okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot
helyreállításáért, az okozott kár megtérítéséért.
-
A közelség
elve alapján a hulladék hasznosítása, ártalmatlanítása
a lehető legközelebbi, arra alkalmas létesítményben történjen.
-
A regionalitás
elve alapján a hulladékkezelő létesítmények kialakítása
során a területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására
kell törekedni.
-
Az önellátás
elve alapján a képződő hulladékok teljes körű ártalmatlanítására
kell törekedni.
-
A fokozatosság
elve alapján a hulladékgazdálkodási célokat ütemezett tervezéssel,
egymásra épülő lépésekben, az érintettek lehetőségeinek és
teherviselő képességének figyelembevételével kell elérni.
-
A példamutatás
elve alapján az állami és a helyi önkormányzati szervek munkájukban
érvényesítik a hulladékgazdálkodási törvény céljait és
elveit.
-
A
költséghatékonyság elve azt jelenti, hogy a hulladékkezelés
szabályait úgy kell kialakítani, hogy a gazdálkodók, fogyasztók
által viselendő költségek a lehető legnagyobb környezeti eredménnyel
járjanak.
A
hulladékok fajtái:
-
A hulladék
halmazállapota szerint megkülönböztetünk szilárd,
folyékony (szennyvíz) és gáz halmazállapotú
hulladékokat.
-
A keletkezés
helye szerint termelési és települési hulladékokat
különböztetünk meg. A termelési hulladékok az ipari és
a mezőgazdasági tevékenységek következtében képződnek. A
települési hulladékok a háztartásokban, az intézményekben
(pl. iskola, önkormányzati hivatalok stb.), illetve a szolgáltatásokban
keletkeznek.
-
Veszélyességük
szerint
megkülönböztetünk veszélyes, illetve nem veszélyes
hulladékokat.
A
Magyarországon képződő hulladék mennyisége 2000-ben
(millió tonna / év)
(A mezőgazdasági, élelmiszeripari, ipari és
egyéb gazdálkodói hulladék nem tartalmazza a veszélyes összetevőket.
A települési folyékony hulladék csak a begyűjtött mennyiséget
mutatja. A biomassza a biológiai körforgásba visszakerülő mező és
erdőgazdálkodási hulladék)
A települési hulladékokat
két fő csoportra oszthatjuk:
-
A
települési (kommunális) szilárd hulladék, melynek
leggyakoribb összetevői a következők: üveg, papír, fémek
(vastartalmú, nem vastartalmú, nehézfémek), többféle anyagból
készült dobozok, fehéráruk (hűtőszekrény, mosógép stb.),
barna áruk (elektromos gépek, mikrohullámú sütő stb.), háztartási
vegyi hulladékok, gumi, gumiabroncs, szerves anyagok, műanyagok
(kb. 4,6 millió tonna keletkezett 2000-ben).
-
A
települési folyékony hulladék (szennyvíz),
melyben benne vannak azok a vegyszerek (mosószerek, tisztítószerek
stb.), anyagok (fekália, mosogatóvíz stb.) is, melyek a lefolyóba,
WC-be kerülnek (kb. 9 millió tonna keletkezik évente, melyből
5,5 millió tonnát gyűjtöttek be 2000-ben).
Oktatócsomagunk
főként a települési (háztartási, iskolai) szilárd hulladékkal
foglalkozik, ezért a továbbiakban elsősorban ezt részletezzük.
|
