|
 A
hulladékok "történelme"
A
hulladék egyidős az élettel. Minden élőlény termel valamiféle
hulladékot élete során, és maga is „hulladékká” válik, mikor
elpusztul. A természetben keletkező hulladékok nyersanyagként szolgálnak
más élő szervezetek számára, és részévé válnak az anyagok
természetes körforgásának az életközösségek táplálékláncában.
A lebontó szervezetek (pl. gombák, baktériumok) azok az élőlények,
amelyek visszaalakítják az elhalt szerves anyagokat ásványi anyagokká.
Az erdőkben lehulló avar méteres vastagságú lenne, ha nem lennének
a lebontó mikroorganizmusok.
Amíg az emberek kisebb populációkban,
a természettel szoros harmóniában éltek, nem jelentett különösebb
problémát a keletkező hulladék. A hulladékok a természetben található,
főleg szerves anyagokból álltak, melyek viszonylag gyorsan
lebomlottak.
Az állandó települések mellett jöttek
létre az első „szeméttelepek”. A legrégebbi szeméttárolók
egyikét egy kőkorszaki településen találták Norvégiában. A
hatalmas szemétdombot, amely csontokból, cserepekből és hamuból állt,
a jelek szerint időnként felgyújtották, valószínűleg azért, hogy
megszabaduljanak a kellemetlen bűztől.
A rómaiak fejlett kultúrájában már
létezett a maihoz hasonló szemétszállítási rendszer. A keletkező
szilárd konyhai hulladékot cserépedényekben tárolták, és megfelelő
fizetségért naponta elszállították azt a városon kívüli
parasztgazdáknak. A folyékony hulladékot, szennyvizet „modern”
csatornarendszer vezette el, melyet szintén térítés ellenében
lehetett igénybe venni.
A „sötét” középkorban a
szemetet kihajították az ablakon az utcára, a vároldalba. Az emberek
a rothadó, bűzlő anyagokkal teli utcákon csak gólyalábon, vagy az
azóta divatos magas sarkú cipőkben tudtak járni. Rengeteg patkány
nyüzsgött ezeken a helyeken rendszeres járványokat okozva (pestis,
kolera). Mikor felismerték a szemét és a járványok közötti összefüggést,
magánvállalkozások alakultak a szemét elszállítására.
A hulladék eltakarítása azonban
csak a 19. században vált általánossá, miután Robert Koch kétséget
kizáróan igazolta, hogy a betegségeket a szemétben levő kórokozók
okozzák. A keletkezett szemetet elszállították a településen kívülre,
azonban biztonságos elhelyezésről még nem lehetett beszélni.
Talán a legkörnyezetkímélőbb
hulladékkezelést valósították meg a falusi parasztgazdák.
Gyakorlatilag elszállítandó hulladékot nem termeltek. Csomagoló
anyagokra nem volt szükségük, mert nagyrészt önellátóak voltak, tároló
edényeiket pedig évtizedekig használták. A szerves hulladékokat
feletették a háziállatokkal, vagy a talaj trágyázására használták.
Az emberi civilizáció rohamos fejlődésének
"eredménye" a hulladéktermelés drasztikus növekedése. A "civilizált"
ember által termelt hulladék jelentős része azonban a természetben
már nem talál felvevőre. Az elmúlt századok alatt a hulladék
mennyisége mellett az összetétele is megváltozott. Ma már
megjelentek benne kémiailag egészen új, nehezen lebomló, részben erősen
mérgező (esetleg sugárzó) anyagok, amelyek évszázadok alatt sem
bomlanak le. A környezetet a hulladékok korábban elképzelhetetlen
gigantikus mennyisége fenyegeti.
A hulladékok mennyiségének és összetételének
változása Angliában (1930-1990)
|
