A téma tartalma:

Kapcsolódó témák:

Komposztálható anyagok

A háztartási hulladék jelentős mennyiségben (kb. 30%)[1] tartalmaz szerves anyagokat (ételmaradék, levágott fű, lomblevél stb.). A hulladéklerakóba kerülve ezek bomlásnak indulnak és a lebomlási folyamatok során különböző gázok (főként metán és széndioxid) is képződik belőlük. A hulladékégetőben nagy nedvességtartalmuk miatt rontják az égés hatásfokát. Szelektíven gyűjtve, majd megfelelően kezelve ezek a hulladékok komposzttá alakíthatók.

Mi a komposzt?

Komposztnak nevezzük azt a földszerű, sötétbarna színű anyagot, amely szerves hulladékokból, maradványokból elsősorban mikroorganizmusok tevékenységének hatására jön létre lebomlási folyamatok mellett (oxigén, nedvességtartalom). A lebontás és átalakulás során mesterséges humusz képződik, amely jól irányított körülmények között a talaj humusz anyagaihoz hasonló, nagy molekulájú szerves anyaggá alakul.

Milyen jelentősége van a komposztálásnak?

A komposztálás jelentősen csökkenti az emberi tevékenység következtében keletkező hulladék mennyiségét azáltal, hogy a szerves anyagokat nem kell elszállítani és a hulladéklerakókon tárolni. A komposzt előállítása és felhasználása megakadályozza a talajok romlását, amit ma a túlzott műtrágyahasználat okoz, így visszaállítja a természetben az anyagok körforgását. A komposztáló ember természetszemlélete pozitívan változik, felismeri a fogyasztói társadalom életmódjában rejlő veszélyeket, és igyekszik ezeket a hatásokat csökkenteni.

A komposztálás iskolai alkalmazása jól kapcsolható a természettudományos tantárgyakhoz, környezeti neveléshez, ezáltal életszerűvé, színesebbé teszi a tananyagot.

A komposztálás bevezetésének folyamata

A komposztálható szerves hulladék mennyiségét és összetételét felmérhetjük a „hulladékválogatós” című feladattal. Ne felejtsük ki az udvaron, a kertben képződő növényi nyesedékeket, hulladékokat sem. Az így kapott adatokból határozhatjuk meg, milyen és mekkora komposztáló(k)ra van szükségünk.

Az iskolában elhelyezett hulladékgyűjtőkben a szerves hulladékot általában a tízórai ételmaradék képezi. Az ilyen anyagokat, magas fehérjetartalma miatt gilisztás komposztálóval lehet hasznosítani, azonban ennek az iskolaudvarra történő telepítése nem ajánlott. Az élelmiszerhulladékok kezelésére szabályok vonatkoznak. Az iskolakonyháknak eszerint kell kezelni ételmaradékaikat, így a külön gyűjtött iskolai tízórai maradékokat is odatehetjük.

A kerti zöld hulladék kezelésére hagyományos komposztálót kell építeni. A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy kb. 1 év kell a komposzttá váláshoz, ezért az átrakások és az érés miatt legalább két rekeszt célszerű készíteni.

Mielőtt belevágnánk a komposztáló elkészítésébe, mindenképpen kérjük ki a helyi ÁNTSZ illetékesének véleményét! (Alkalmas-e az udvar, az iskolakert, a kiválasztott hely, a komposztáló telepítésére? A választott komposztáló megfelel-e a közegészségügyi előírásoknak?)

A komposztáló megépítése, telepítése

A komposztálókat többféle anyagból is elkészíthetjük. A legegyszerűbb megoldás a prizmás komposztáló, melyhez nem kell semmilyen anyag, csak ki kell választani a megfelelő helyet, majd a komposztálandó anyagokat egymás tetejére kell helyezni. Hátránya, hogy nem lehet elég magasra építeni, ezért helyigényesebb.

A másik megoldás a silókomposztálás, melynél valamilyen tárolóban rétegezzük fel az anyagokat. Ez készülhet hulladékokból, mint pl. kilyuggatott fémhordóból, használt drótfonatból, fából vagy bontott téglából építve. Mindegyik megoldásnál fontos követelmény, hogy a levegő szabad áramlása biztosítva legyen és a felhasznált anyagok ne tartalmazzanak vegyszermaradékokat.

Ezeknek a megoldásoknak az előnye a helytakarékosság mellett az, hogy fajlagosan kisebb lesz a felületük, ezért jobban fel tudnak melegedni, és kevésbé hűlnek le. Hátránya egyes típusainak az átrétegzés nehézsége (drótfonatos módszer). Amennyiben van rá anyagi forrásunk, akkor érdemes tartós és egyik oldalon lebontható komposztálót építeni, mert sokkal könnyebb kezelni. Bármelyik típust is választjuk, lényeges, hogy ne legyen kisebb a térfogata 1 m³-nél.

Fontos, hogy a komposztálónkat megfelelő helyre telepítsük. Árnyékos és szélvédett helyre építsük, ne legyen kitéve tűző napnak. Jó megoldás, ha az iskolakert/udvar szélére helyezzük el, olyan helyre, ahol a szomszédokat nem zavarja. Sajnos, még mindig sok az előítélet a komposzthalmokkal szemben, pedig a helyesen kezelt komposzthalom nem bűzlik, nem vonzza a rovarokat. Lényeges, hogy a felesleges víz elfolyhasson, elszivároghasson. (A komposztáló aljzata ne legyen kibetonozva.) Előnyös, ha van a közelben egy kerti csap. Esztétikus kialakítással a kert, az udvar szerves részévé válik. Az érésben levő komposztra ültethetünk nagy levélzetű növényeket (cukkinit, csillagtököt), melyek nem csak zölddé teszik a dombot, hanem védik is a kiszáradástól.

Ha sok fehérjét tartalmaz a komposztálható hulladék, akkor ezek lebontásához biogilisztás komposztálót is lehet építeni. (Lásd a mellékelt ábrát!) Ezt ne telepítsük az iskolaudvarba, mert a fehérjetartalmú anyagok bomlása során kellemetlen szag keletkezhet.

A komposztdomb kezelése

A komposztáláshoz nem elég egymásra szórni az egyes anyagokat, hanem folyamatosan gondozni kell. Ez nem idő- és energiaigényes feladatot jelent, hanem rendszerességet. Ha jól megszervezzük a munkafolyamatot, akkor mindenkinek csak egy kis feladattal lesz több dolga.

A faágak, nyesedék aprítására szolgáló gép

A komposzt kezelésének három lényeges mozzanata van. Az aprítás, a keverés és a nedvesen tartás. A komposztálóba helyezett szerves anyagokat aprítsuk fel kis darabokra, mert így hamarabb alakulnak humusszá. Az alapanyagok között vannak olyan anyagok, amelyek könnyen rothadnak (ezek magas nitrogéntartalmú anyagok: konyhai hulladék, fűnyesedék, friss lomb, gyomok) és vannak olyanok, melyek nehezebben rothadnak (ezek magas széntartalmú anyagok: száraz lomb, szalma, fanyesedék, stb.). Ha rendszeresen keverjük ezeket, akkor felgyorsíthatjuk a nehezebben rothadó anyagok átalakulását. Ha a komposzt túl száraz, akkor megöntözzük, ha túl nedves, akkor megforgatjuk és száraz anyagot adunk hozzá. A komposzt nedvességtartalma akkor jó, ha olyan, mint a kinyomott szivacs.

Milyen anyagokat helyezhetünk a komposztálóba?

Mit ne tegyünk a komposztálónkba?

Ételmaradékot, húst, állati fehérjét, csontot, tollat, állati szőrt, olajat, gyökérdarabokat (különösen tarackos gyomokat), macska és kutyaürüléket, követ, üveget, műanyagot, fémet, nyomtatott papírt, kartont, építési faanyagot, vegyszerrel kezelt faanyagot, hamut (kivéve fahamu), porzsákot, diófa levelét.

A komposzt típustól és módszertől függően 0,5-3 év alatt érik meg. Az érett komposzt barna színű, földszagú, könnyen morzsolódó. A keletkezett komposztot felhasználhatjuk az iskolakertben talajjavításhoz, balkonládába vagy virágcserépbe, növények átültetéséhez.

[1] A Hulladékgazdálkodási törvény szerint lényegesen csökkenteni kell a lerakásra kerülő hulladék szervesanyag -tartalmát. 2014-re az 1995. évi érték 35%-ára.