A téma tartalma:

Kapcsolódó témák:

Műanyagok

Műanyagoknak azokat az óriásmolekulájú anyagokat nevezzük, amelyeket szintetikus úton vagy természetes óriásmolekulák átalakításával állítanak elő.

A műanyagok előállítása

A világon már több mint 100 éve, Magyarországon az 1920-as évek közepétől kezdődött meg a műanyagok gyártása. Kezdetben hőre keményedő műanyagokat gyártottak. Az 1940-es évektől kezdve (a hőre lágyuló műanyagok terjedésével) fröccsöntéssel különböző műszaki cikkeket állítottak elő PVC-ből, cellulóz-acetátból és később polisztirolból. Néhány évvel később a hőre lágyuló műanyagokat (PVC, polietilén) kábelszigetelésre kezdték használni. Nagyobb arányban azonban csak a 1960-as évek után indult meg a gyártás.

A műanyagok szintetikus előállításakor valamilyen kismolekulájú vegyületből (monomer) kiindulva alakítják ki a nagymolekulájú (makromolekulájú) vegyületet, a polimert. Általában háromféle vegyi folyamattal állítható elő a makromolekula: polimerizációval, polikondenzációval és poliaddícióval. A megfelelő tulajdonság elérése céljából a műanyagokhoz a gyártás során különböző adalékanyagokat adnak elsősorban a hosszú élettartamra készülő (pl. építőipar) polimereknél, a levegő oxigénje és a napfény hatására bekövetkező kémiai átalakulások megakadályozására stabilizátorokkal és antioxidánsokkal védekeznek.

A műanyagok csoportosítása

Hővel szembeni viselkedésük alapján két csoportba soroljuk őket:

• Hőre lágyuló műanyagok (Ez azt is jelenti, hogy újrafeldolgozhatók.) pl.: PVC, polietilén, polietilén-tereftalát (PET) stb. 

• Hőre nem lágyuló műanyagok, pl.: "bakelit", epoxigyanták

Eredetük szerint csoportosítva:

• Természetes alapú műanyagok, melyeket a természetben található anyagok (fehérjék, cellulóz) vegyi átalakításával állítanak elő.

• Szintetikus műanyagok, azok, melyeknél kőolajból vagy földgázból indulnak ki és ezek átalakításával nyerik először a monomereket (etilén, sztirol, vinil-klorid), majd különböző eljárások alkalmazásával a polimereket.

A háztartásban gyakran előforduló műanyagok

PVC (Poli-vinil-klorid) Kemény PVC: vízvezetékcsövek, csőszerelvények, ereszcsatornák, gépalkatrészek, vödrök, flakonok, tartályok, csipesz, elektromos szigetelő doboz, rudak, lemezek, nyomógomb stb. Lágyított PVC: elektromos szigetelőbevonat, esőkabát, műbőrök, padlóburkolat, cipőtalp, könyvborító, labda, játékbaba, csomagolófólia stb. A PVC egész élete során veszélyes anyagokkal terheli környezetünket. Gyártása során ólomtartalmú stabilizátorokat, ftalátokat, foszforsavésztereket és halogénezett szénhidrogéneket adnak hozzá. Égetésekor nehézfémek, sósav, furán, és dioxin is keletkezik. (lásd hulladékégetők!) Használatát más anyagokkal kell kiváltani!

Polietilén (kis sűrűségű PE-LD, nagy sűrűségű PE-HD): vegyszeres flakonok, hordók, palackok, tartályok, élelmiszeres edények, dobozok, kupakok, háztartási gépek bevonata, kábelszigetelés, esőkabát, zsinór, fóliák, zacskó stb. Anyaga (ritkábban) tartalmazhat veszélyes króm- és nikkeltartalmú szereket.

Polisztirol (PS): világítótestek burája, élelmiszeres dobozok, vegyszeres dobozok, műszerek, kisgépek háza, elektromos alkatrészek, gyerekjáték, toll, gomb, bizsu, habanyagok (Hungarocell), tojástartó stb. A sztirol maradványai a szervezetbe kerülve egészségkárosodást okozhatnak.

Polipropilén (PP): csipszes zacskók, vajas dobozok, flakonok stb.

PET (Poli-etilén-tereftalát): üdítős flakonok (újratölthető 5-6-szor), vízvezetékcsövek, ablakkeretek stb. A természetben nem, vagy csak nagyon lassan bomlik le.

Valamennyi felsorolt műanyag újrafeldolgozható (ha szelektíven gyűjtötték).

A műanyagok azonosítására használt jelölések

	01 Polietilén-tereftalát (PET) – üdítős flakonok
	02 Polietilén (PE-HD nagysűrűségű)– műanyag flakonok, kupakok, zacskók
	04 Polietilén (PE-LD kissűrűségű) – műanyag flakonok, kupakok, zacskók
	03 Polivinil-klorid (PVC) – élelmiszercsomagoláshoz használt tálcák
	05 Polipropilén (PP) – vajas dobozok, csipszes zacskók
	06 Polisztirol (PS) – joghurtos edény, műanyag tojástartó
	07 Egyéb műanyagok (OTHER)

A műanyaghulladékok szelektív gyűjtése, hasznosítása

Magyarországon, mint a világon mindenütt, egyre több helyen alkalmazzák a műanyagokat. Könnyűek, könnyen formázhatóak, szilárdak és a környezeti hatásoknak ellenállnak (nehezen lebomlóak), így sokféle felhasználásuk lehetséges. Évről évre több termék csomagolására használnak műanyagokat. Ennek a folyamatnak az az eredménye, hogy nő a hulladékban levő műanyagok aránya. A műanyag hulladékok aránya mára már elérte a 20%-ot. A fent említett előnyös tulajdonságok, mihelyt a hulladékba kerülnek, egyszerre hátrányossá válnak. A legnagyobb gondot a műanyagok fajlagosan nagy térfogata és a nehezen lebomló tulajdonsága okozza (szintetikus műanyagok lebomlása kb. 200 év). Az ilyen hulladék lerakása a környezet terhelése, a tárolók telítődése, a költségek növekedése miatt egyre súlyosabb gondokat jelent. Európa- és világszerte ezért nagy erőfeszítéseket tesznek a hasznosításuk érdekében.

A műanyagok hasznosítása nem könnyű feladat, mert sokféle létezik és „kevert formában” csak igen gyenge minőségű termékeket (zsaluanyagok, padok) állíthatók elő. Sokszor ugyanannak a műanyagnak sem azonos az összetétele, mert a gyártás során erősítő anyagokat, töltőanyagokat, színezőanyagokat kevernek bele, ezért jelent gondot ezeknek az anyagoknak a szelektív gyűjtése. Sokszor az egyszerű, látható tulajdonságok alapján nem lehet őket elkülöníteni, szétválogatni. A szelektív hulladékgyűjtés során mint vegyes műanyag hulladékot lehet külön gyűjteni, és ezt kell aztán különböző technológiákkal anyagfajták szerint szétválasztani. Már ma is több megoldás van erre a problémára. A legegyszerűbb a kézi utóválogatás. Az anyagok sűrűségkülönbségét kihasználva, úgynevezett lebegtető eljárással szétválaszthatók az egyes műanyagok. Ezen kívül alkalmaznak még fluoreszkáló festékeket, infravörös sugarakat, különböző oldószereket az elkülönítéshez.

A külön válogatott műanyagokat azután másodnyersanyagként fel lehet dolgozni. Térburkolókat, jelzőoszlopokat, kerti bútorokat, csöveket, fóliákat, dobozokat lehet belőlük előállítani.

Bizonyos területeken (mezőgazdasági fóliák, szemetes zsákok, élelmiszer-csomagolások) megoldást jelenthetnek a biológiailag lebomló műanyagok, mint pl. a "Mater-Bi", ami egy módosított keményítő alapú műanyag. (Vannak olyan esetek, ahol jól használhatók az ultraibolya sugárzásra lebomló műanyagok is.) Ezek az anyagok, megfelelő körülmények között (komposztálás), 3-5 év alatt széndioxidra és vízre bomlanak le. Sajnos, teljes megoldást nem jelentenek, mert kevésbé vízállóak és egyelőre még drágábbak, mint a hagyományos, szintetikus műanyagok. Azonban így is jelentősen csökkentenék a csomagolási hulladék mennyiségét.

Külön problémát okoznak az egyre nagyobb mennyiségben keletkező „eldobható” gyermekpelenkák és egészségügyi betétek. Kevert műanyagokat tartalmaznak, és szennyezettségük miatt sem újrahasznosíthatók. Textilpelenkák használatával megelőzhetjük az ilyen hulladék képződését.